Ismerjük be: mindannyiunknak szüksége van a kontrollra, vagy legalábbis annak látszatára. Sokan talán nem is kontrollként azonosítják, csupán a biztonságérzet fontosságára és az annak megteremtésére irányuló tennivalókra összpontosítanak. A környezeti, az anyagi és egyéb biztonságtípusok feltételei akkor valósulhatnak meg, ha van irányítás az életünkben, persze nem mindegy, hogy a saját vagy a külső személyek és körülmények irányítása hangsúlyosabb. De hogyan befolyásol a kontroll egy olyan magától értetődőnek tűnő jelenséget, mint az ember énképe?
A tudatosság és az irányítás képességének elsajátítása bármilyen életkorban pozitív érzelmekkel társulhat. Ki ne örülne annak, hogy végre nemcsak legyintve hagyja, hogy mások alakítsák az életét, de egyszeriben képes ő maga kontrollálni azt, ami hatással lesz a mindennapjaira? Azok az emberek, akik saját lábukra állva elsajátítják ezt a képességet, ténylegesen javíthatnak életminőségükön. Fontos azonban a korlátok felállítása, ha nem akarjuk, hogy az önkontroll kényszeressé váljon.
Korlátok felállítása önkontroll esetén? Furcsán hangzik, hiszen nem pont maga a kontroll az, ami a korlátokat megszabja? Valamiről mégis könnyen elfeledkezünk: korántsem mindegy, milyen céllal szabja meg a korlátokat. Ilyenkor érdemes alapos önvizsgálatot tartani, és feltenni néhány kérdést. Egészséges a viszonyom a kontrollal, ami megjelenik az életemben? Netán kezd túl megerőltető lenni, hirtelen már nem biztonságérzetet ad, inkább fenyegetést kölcsönöz?
Egyre több ember esik hasonló csapdába. Úgy kapaszkodnak az önkontroll eszméjébe, mintha csak az oldaná meg a problémáikat. Nem veszik észre, hogy a kontrollt csupán egy hajszál választja el a kényszerességtől vagy súlyosabb esetekben a megszállottságtól. Éppen ezért muszáj korlátokat állítanunk elé, mielőtt nem mi irányítunk az ő segítségével, hanem ő irányít minket, kényszeres gondolkodásmód és cselekedetek kíséretében.
A témát röviden összegezve: az önkontroll az énkép építője és rombolója egyben, attól függ, milyen szempontokat és élethelyzeteket veszünk figyelembe. Mint minden más, személyiségünknek ez a része szintén önreflexiót és kritikus gondolkodást igényel ahhoz, hogy kiaknázzuk a pozitív oldalát, és lecsökkentsük a nem kívánt következményeket. Nem szégyen persze bevallani, ha segítségre szorulunk, mert úgy érezzük, a kontroll az egyetlen, ami nyugalommal áraszt el, és képtelenek vagyunk más módon lazítani, miközben megfeledkezünk a túlzott kontroll esetleges negatív hatásairól. Figyeljünk oda egymásra és önmagunkra!
Szentgyörgyi Flóra