A legnagyobb örömet a foci jelentette számára, mint manapság a legtöbb srácot őt is ez éltette, ezért bármit megtett volna. A város egyik legjobb csapatában játszhatott, sikeres is volt benne, minden meccsen az egyik legjobb játékos volt. A sport mellett igyekezett az iskolában is megállni a helyét, ami olyannyira sikerült, hogy bekerült a város egyik legjobb gimnáziumába, de ez rengeteg lemondással járt.
A sok korrepetálás, az előkészítők mellett otthon is be kellett segítenie. Ekkor érezte úgy, hogy döntenie kell, a tanulás vagy a sport lesz számára az első. Sokat beszélgettem vele, nehezen hozta meg a döntést már csak azért is, mert a tanárai is és a szülei is azt javasolták, hagyja abba a játékot, mert a kettő együtt nem fog menni. Ő ennek ellenére úgy döntött, mindkettőt folytatja. Otthonról kollégiumba került, amit nagyon várt, úgy gondolta végre lesz kis szabadsága.
Az elején nehéz volt neki megszokni az új szabályokat, de azt mondta ennek köszönheti, hogy mindenre jut ideje. A tanulószobában kénytelen a kötelezőket megtanulni utána pedig irány az edzés. Azt mondta iszonyat fárasztó, de mindent megér, hogy azt csinálhatja amit igazán szeret. Nem feltétlenül az a vágya, hogy profi focista legyen, neki elég egy jó testnevelői vagy edzői pálya, de mindezekhez a tanulással fog tudni eljutni, aminek akadályait egyelőre jól veszi.
Lehet Nektek elég meseszerű a történet, de ha van egy álmunk, nem szabad lemondani róla, mert kitartó munkával sikerülhet. Minden esetre én szorítok neki.
László (20)