A demokratikus munkahely és vállalati modell

Bevezető: 
Talán most érdemes más szemmel is ránézni a munka világára

A mai húszas, harmincas korosztály egészen másként tekint a munkára, a munkahelyre, mint szüleik. De a negyven évesek és már az ötvenesek is megtapasztalják, mennyire változik körülöttük, körülöttünk minden. Ismeretlen munkakörök állásajánlatai jönnek szembe az online térben, és már ők is kénytelenek váltani, még ha nem is tervezték munkába állásukkor. A koronavírus járvány globálisan is átírta a munkáról alkotott eddigi tudásunkat, tapasztalatainkat. Pár év, és eddig ismerős szakmák tűnnek el, újabbak jönnek, az eddig megszokott munkahelyre járás is átalakul. Talán ebben a napról napra változó világban furcsának tűnhet, hogy a demokratikus munkahelyi modell foglalkoztat. De talán most érdemes más szemmel is ránézni a munka világára.

A mai világban már alapvetéskent kezeljük a főnök és beosztott között fönnálló viszonyt, ahogy azt is, hogy az egyszerű munkás vagy dolgozó gyakorlatilag nem rendelkezik beleszólással az igazgatótanács, igazgató döntéseibe és az érdekérvényesítésben a szakszervezetekre kell hagyatkoznia, ami a mai globalizálódó világunkban egyre nehezebb. Bár sokak által nem ismert, de létezik alternatíva a hierarchikus és autoriter munkahelyi és vállalati modellre, ez az úgynevezett munkásszövetkezet, amelyben a dolgozók egyenlő mértékben birtokolják a céget, vállalatot, egyszerűen fogalmazva a munka tényleg a munkásé lesz.

Belső struktúra

Indirekt: Ez a felépítés a közvetett demokrácia elvét veszi alapul, a dolgozók választják meg az igazgatótanácsot és távolítják el, ha erre szükség van. Ideális esetben ezáltal a vezetőség a munkások alkalmazottjaivá válik. Ez a változat alapjában véve hierarchián alapul és a megválasztott vezetőségen kívül nem sokban tér el az általános modelltől.

Direkt: Ez a módszer direkt demokráciát alkalmaz, a dolgozók bizonyos időnként összegyűlnek és szavaznak a vállalat vezetésről és irányáról, ezáltal teljesen kizárják a hierarchiát és a tekintélyelvűséget. Mindenkinek ugyanannyi beszólása van a döntésekbe, mint a másiknak, akármennyire is kicsinek tűnő ez az egyén szintjén.

A demokratikus rendszerben gyakran munka rotációt vagy kiegyensúlyozott munkakomplexumokat alkalmaznak, hogy teljesen felülkerekedjenek a munkások közötti hatalmi különbségeken és emellett több szerepet is megismerjenek a vállalaton belül, így jobb döntéseket tudnak hozni a cég irányításához. Ez a módszer nem a specializáció teljes eltörlését jelenti. A munkás amellett a munka mellett, amit az ideje nagy részében végez, el tudja végezni a többi munkakört is. Az előbb említettekre kiváló példa a kanadai Mondragon Bookstore & Coffeehouse.

Piaci helytállás

Gyakran lehet hallani, hogy egy vállalat nem tud működni demokratikus módszerrel, mivel az nem versenyképes. Ezzel szemben sok tanulmányban ennek az ellentétével találkozunk. Egy 1995-ös tanulmányban, amelyben a faipart vizsgálták az amerikai Washington államban, arra a következtetésre jutottak, hogy az együttműködésen alapuló munkásszövetkezetek 6 és 14% közötti értékben teljesítettek jobban az általános rendszerben működőknél. Emellett egy a Democracy Collaborative amerikai nonprofit szervezet által készített tanulmányból az is kiderült, hogy az ebben a munkavégzési rendszerben dolgozók 70-80%-kal többet keresnek az átlagnál, mivel ez a rendszer inkább ember centrikus, mint profitorientált. Egy elemzés, amelyet Brit Columbiában, Albertában és Québecben folytattak a 2000-es években, azt találta, hogy egy tíz éves perióduson keresztül általános módon működő cégnek kétszer akkora az esélye a csődre, mint egy munkavállalói szövetkezetnek. Bár, ha a versenyképességről beszélünk, azt is meg kell említeni, hogy minél nagyobb egy vállalat, annál kevésbé markánsabbak az előbb említett gazdasági előnyök.

A pszichológiai és a fiziológia hatásai

Tanulmányok azt is kimutatták, hogy ebben a vállalkozási formában dolgozó emberek boldogabbak és sokkal nagyobb a társadalmi felelősségvállalásuk és szociális érzékenységük. Az olaszországi Trento tartomány lakosságára irányuló tanulmány szerint a munkavállalói szövetkezet az egyetlen vállalkozási forma, amely elősegíti a munkavállalók közötti társadalmi bizalmat. Emellett három hasonló demográfiai, jövedelmi és földrajzi helyzetű olasz város 2012-es tanulmánya megállapította, hogy abban a városban, amely a legtöbb munkásszövetkezettel rendelkezett, jobb volt a mentális és a fizikai egészség, hosszabb volt az átlag élettartam és kevesebb volt a stroke és szívroham. A nyertes városban sokkal kevesebb bűncselekmény volt megfigyelhető, kevesebb volt a családon belüli erőszak és nagyobb volt az emberek biztonságérzete.

 

Sóki Imre Benedek