Május 18-án, csütörtök délután a Tatabánya Városi Szabadidő és Sportszövetség tanácstermében az önkéntesség ilyen és ehhez hasonló kérdései kerültek fókuszba. A Peron Music Alapítvány Boldogítók projektjének első szakmai találkozójára civil szervezeti képviselők, állami intézmények dolgozói és a az önkéntes tevékenységre fogékony fiatalok kaptak meghívást, hogy sokszínű véleményükkel hozzájáruljanak a helyi önkéntesség témájának körül járására. A Peron Music Alapítvány szervezésében és az Új Nemzedék Közösségi tér, az NMI Kft együttműködésében megvalósuló rendezvény fő célja volt, hogy a Tatabánya és térségi releváns szereplők a kezdetektől beleszólhassanak a Peron nyári önkéntes kutatásának tervezési folyamatába.
A World Café módszerrel a szervezők az inspiráló környezet és a jó hangulat kialakítására törekedtek, hogy a témában érintett, azonban a hétköznapi életben nem vagy alig találkozó résztvevőket együtt gondolkodásra buzdítsák, serkentve az innovatív ötletek felszínre bukkanását. Az interaktív workshop nem csak a meghívottak színes összetételével, hanem a rendezvény egyedi célkitűzésével is egy új megközelítésű, izgalmakat rejtő társadalmi párbeszéd kialakításához járult hozzá, hiszen elsősorban nem megoldások, hanem kutatási kérdések megfogalmazására bátorította a nap végére összeszokott csoportokat. A szokatlan módszer mögött, miszerint a résztvevők nem válaszolni, hanem kérdést feltenni jöttek, az a filozófiai elv állt, hogy egy pontosan megfogalmazott kérdés már önmagában egy válasz a társadalom részéről. Az asztaloknál játékos feladatok során komoly problémák, szükségletek és jó példák rajzolódtak ki, melyet a csoportok az asztalgazda segítségével látványos gondolattérképeken vizualizált. Ezután a kérdések egy külön lapra kerültek fel, néhány színes rajz mellett. A nap végén a térképek és a kérdéscsokrokat tartalmazó lapok egy ruhaszárítóhoz hasonló kötélen kerültek kiteregetésre.
A szervezők egyik lelkes végzős fiataljának példája szerint nem feltétlen maga a tevékenység, hanem a befogadó környezet, a közösségiség élménye és a barátságos hangulat vonzza az önkéntes aktivitásban. Mi sem mutatja jobban az altruista, segítő szándékot, mint hogy jelen alkalomra az előzetesen kiküldött meghívó elolvasása nélkül érkezett. Az „önkéntes lét” című asztalnál felmerült az a kulcsfontosságú gondolat, hogy a fiatalok pályaválasztása múlhat az önkéntes tevékenységek gyakorlásán. Egyelőre az oktatási rendszer fordítva működik, mert a gyakorlatnak szükséges lenne megelőznie az elméletet. A fiatal korban kipróbálásra kerülhetnének szakmák, így az orvosnak készülő diák felismerheti, ha fél a vértől, vagy ha untatja az irodai munka.
Az önkéntességről nem lehet eleget beszélni, így a 2 órás találkozó sem volt elég a téma megvitatására. A workshop lezáró szakaszában a résztvevők arról számoltak be, hogy nem gondolták volna, hogy ennyire bonyolult önkénteskedni. A szakmai fórumnak köszönhetően az első lépést megtettük, beemelve az önkéntességről való gondolkodást a hétköznapi életbe. A KutatóCafé 2 c. következő alkalom a kérdések helyett a válaszokra és a lehetséges megoldásokra helyezi a hangsúlyt, ahol mélyebben kerül kibontásra az önkéntesség és a segítségnyújtás mikéntje.