A képregények alkotásának világa

Bevezető: 
Az alkotás folyamat és végső célja

Sörös Krisztián képregényeket rajzol, immáron a 6. füzetébe kezdett bele. Az alkotási folyamatról fog mesélni és arról, hogy hogyan kezdett bele a képregényekbe, mi a hosszútávú célja a képregény alkotással.

Középiskolás koromban, ha jól emlékszem 11. évfolyamba járhattam amikor az iskolám meghirdetett egy képregény rajzoló pályázatot. Egy megadott irodalmi műveket felsoroltató listáról kellett választani egy alkotást, amelyet képregényként kellett megeleveníteni. Akkoriban még nem volt akkora kultusza hazánkban a képregényeknek, így nem sokan érdeklődtek a pályázat iránt. Jelentkeztem, megalkottam A maszkos című darabot, amellyel meg is nyertem a kiírást. Ezt követően felfigyelt rám az osztályom is. Rengeteg rajzot készítettem el nekik. Ekkoriban készítettem el az Opticman és Thermo- sokkoló víz c. képregényemet is. Amelynek hősét kedves ismerősömről mintáztam meg. És végül 12. évfolyamban kezdtem el a ma is futó képregényem a Kóborlókat. Kedves barátom adta az ötletet hozzá, hogy miért nem csinálok egy zombiapokalipszist bemutató művet (ekkor jött be a zombi filmek hulláma).  

Ha jól számolom immáron 5 darab teljes értékű képregényem van, illetve akad egy 4 oldalas, rövid művem is, amely egy bűncselekmény megelőzési projektre készült el. Az idei évben pedig elkezdtem a Kóborlók 4. kötetét, amivel együtt 7 saját alkotású képregényem lesz.

Eleinte nagyon nehéz volt egyet is elkészíteni, mert amikor belevágtam még nem nagyon tudtam semmit az alkotás menetéről, felépítéséről. Visszagondolva, akkor előnyben voltam, mert egy konkrét történet volt a kezemben. Ott volt a felbontás és persze maga a párbeszéd is. Utána, amikor már kezdtem belerázódni, akkor már könnyeben találtam ki a történeteket. A párbeszéd része pedig nehezebb volt, mert nem adhattam minden karakteremnek ugyanazt a személyiséget, ami feladta a leckét. Elkezdtem a témában jártas könyveket olvasni, internetet böngészni, melyeknek hála nem lett egyik karakterem se ugyanaz a személyiség. Miután ezeknek a tapasztalatoknak és tudásnak a birtokában állok, így sokkal egyszerűbb megalkotni bármit is.                                                                          

A motivációm a folytatásra talán onnan jött, hogy megszerettem ezt a műfajt. Számomra ez a legjobb dolog arra, hogy a tehetségemet megmutassam a nagy világnak. És ezáltal nem csak mutogathatom magam, de fejlődhetek is benne. Így végig tudom követni a fejlődési vonalam. Jellemző rám, hogy amit megszeretek, azt nagyon nehezen tudom abbahagyni.

Az alkotási fázisom eleinte nagyon összevissza történt, de mostanra már kifejlesztettem a számomra ideálist. Először kitalálom a történet nagyobb részét, hogy miről is akarom, hogy szóljon. Ezt követően részletekre bontom, melyeket kifejtek részletesebben. Ha ez elkészül, akkor kezdek bele a párbeszédek megalkotásába. Ezeket hozzá írom a kifejtett részekhez. Amennyiben ez is megvan, akkor kezdetét veszi a story board-zás. Ez annyit takar, hogy vázlatosan felrajzolom, hogy mit szeretnék egy-egy oldalon látni. Az eddigi folyamatokat egy füzetbe leírom. A tényleges alkotás csak ez után kezdődik.

Fogok egy A/4-es lapot, amelyre felvázolom a hozzá tartozó oldalt (elrendezés, szövegbuborékok elhelyezése...). A vázlatot részletesebbé teszem, majd alkoholos filcekkel kihúzom, árnyékolom. Egy radírozást követően eltüntettem a ceruza nyomokat és végül filctollakkal színesebbé teszem. Így elevenedik meg egy oldal, majd egy egyész képregény.                                                                                                 

Maga a történet megírása 1-2 hét közé tehető, de ha nem jön annyira az ihlet, akkor lehet 1 hónap is. Viszont egy nagyjából 110 oldal terjedelmű képregény az 1 évet is kiteszi, mire elkészül. Ha magam csinálom és nincs segítségem.

E képregény kötetei egy zombi apokalipszist mutatnak be Europában, azon belül Magyarországról kiindulva. Hősei próbálják túléni mindezt a helyzetet az idehaza adta lehetőségekkel. A szereplők szemszögéből látjuk, hogyan is működne egy ilyen világ. Bemutatva, hogy milyen felmerülő problémákkal találnánk szembe magunkat, ha az ő helyzetükben lennénk. Meg persze azt is, hogyan boldogulnánk mi emberek egy zombik által uralt világban.

Hogy miért a zombikat választottam? Egyrészt a mostani évek újra felvirágoztatták a régi horrorfilmek szörnyeit. Másrészt pedig imádom a zöld, csoszogó agyevőket. A megalkotásuk nagyon változatos. És nagyon megtetszett anno a Walking Dead sorozat, ami miatt is elkezdtem, csak nem tudtam akkor még, hogy ebből már van képregény. Azonban próbálok elvonatkoztatni, hogy ne legyen hasonlóság a zombik kivételével. Főleg ezért választottam a zombikat. Egyszerű lények, akik csak egy dolgot akarnak: agyat.                    

Idővel majd ki szeretném adni a műveimet, csak addig jó lenne pár kötettel előrébb lenni. Viszont, ha egyszer sikerülni fog, akkor pár ember kezében biztos lesz egy dedikált példány, akik valamilyen szinten segítettek vagy támogattak az elkészítésében.                               

Amikor ezeket alkotom, vagy csak simán rajzolok valami teljesen mást, akkor egy megnyugtató érzés lesz rajtam úrrá. Csendben, a környezetet olykor kizárva alkotok, néha-néha hozzászólva a környezetembe lévőkhöz. Ilyenkor szinte egy kikapcsolt állapotba kapcsolok. Tudom, hogy van olyan, akinek feldobom a napját a képregényeimmel. Nagyrészt ezért csinálom, hogy szórakoztassak vele.                                     

Profi szinten eltudnám magam képzelni, de hogy ebből éljek meg… Akkor nem, mert nem munkaként szeretnék rá tekinteni, hanem hobbiként, amit szeretek űzni.