Talán egyszer mindenki elgondolkozik azon (persze nyilván beállítottságtól függ), hogy kipróbálna valamilyen küzdősportot. A fiúk esetében talán gyakoribb, de lány harcosok is bőven akadnak. Magyarországon szinte minden városban, sőt 1-2 faluban is akad valamilyen harcművészeti klub. Nyilván hallottatok már sokféle fajta küzdősportról, ha más nem például nyelvórákon a Sport témán belül.
Mindenekelőtt szeretném tisztázni mi is a különbség a küzdősport és a harcművészet között. Ahogy a nevében is benne van, a harcművészet nem csak küzdelemből áll, a lényege tehát nem (csak) abban rejlik. A harcművészetek komoly, régi hagyományokon alapulnak, már többnyire nem élő mesterektől származnak. Amellett, hogy természetesen megtanít arra, hogyan védd meg magad, komoly szellemi háttere is van, ami segít, hogy nem csak kívül, hanem belül is fejlődj.
Már több mint öt és fél éve űzöm a kyokushin karatét, ami a karatén belül egy olyan stílus, ahol nincs fejre ütés (küzdelemben). Talán sokakat pont a fejre ütés riaszt el a küzdősportoktól, és nem is tudják, hogy létezik ilyen. Persze vannak, akik épp ezt szeretik benne, és hasznosnak tartják. Manapság több kyokushin mester jár el bokszedzésekre, illetve kapcsolják össze a kyo edzéseket a boksszal, mert a kettő kiegészítheti egymást, és persze mindig jó újat tanulni.
Még mindig ugyanúgy bennem van az érzés, milyen is volt az első edzésem. Azon kívül, hogy utána alig bírtam lemenni a lépcsőn, elmondhatom, hogy a sokféle sport után, amit kipróbáltam (vagy pár évig űztem), egyik sem váltotta ezt az érzést ki belőlem. Minél többet tudtam meg, minél több edzésen voltam, annál jobban „beleszerettem”.
A karate tiszteletre tanít, önmegtartóztatásra, figyelemre és fegyelemre, arra hogy ne add fel, és küzdj (agyban is, nem csak a szó szoros értelmében). Nem csak fizikai, azaz erőnléti és állóképességi, de mentális, lelki erőfeszítést is igényel. Folyamatosan van hova fejlődni még az öt danos mesternek is, ahogy annak, aki 5 hónapja kezdte el. Mindenki ugyan olyan szintről indul, nem lehetsz rögtön a legjobb, tenned kell érte. Épp ez benne a szép. A karatét természetesen nem csak versenyszerűen lehet űzni, és dönthetsz úgy is, hogy évekig, vagy egyáltalán nem vizsgázol következő fokozatra. Lehet a hobbid és lehet az életed. Sokan egy időre továbbtanulás, munka vagy költözés miatt abbahagyják, de aki igazán szerette, az általában amint tud, visszajár edzésekre. Általában jó közösségek alakulnak ki, és a klubok jó kapcsolatot ápolnak egymás között. Az edzések mellett alkalom nyílhat klubon belüli illetve nemzetközi edzőtáborok részvételére, ami maradandó élmény marad.
Mindenkinek sok szeretettel ajánlom, hogy ha nem is pont a kyo-t, de valamelyik ágazatot próbálja ki, hátha ugyanúgy megváltoztatja az életét, ahogy már nagyon sok emberrel megtörtént világszerte. Osu!
Tímár Adelina