Egy-egy ilyen 45-60 perces óra alkalmával az informális tanulás eszközeit használva, a résztvevők megismerése mellett olyan gyakorlatok megvalósítására is sor került, mely elősegítette, kiváltotta a diákság egymáshoz való közeledését, olyan alapvető értékekkel gazdagodhattak, amik sérültek az őket ért online időszak alatt, nem mellesleg az élménypedagógiát alkalmazva még jól is érezhették magukat, játszhattak, táncolhattak, tombolhattak.
A megannyi megtartott foglalkozás alatt tömérdek új arccal bővülhettünk, ugyanakkor tanulhattunk is: megízlelhettük azt, hogy milyen kvázi pedagógusként felkészülni egy-egy ilyen 45 perces óra megtartására, megismerhettük azt, hogy milyen kötelezettséggel jár a hivatalos elszámolás, adminisztráció, szembesülhetettünk azzal, hogy milyen különböző, ugyanakkor sokszínű fiatal közösségek vesznek körül bennünket, viszont ami talán a legmeghatározóbb élmény volt: nem csak adhattunk, de rengeteget is kaphattunk a résztvevő ifjúságtól, olyan oldalunkat ismerhettük meg, mely eddig rejtve maradt számunkra, olyan tükröt tartottak nekünk, ami felfedte azokat a területeket, amiken még változtatnunk szükséges illetve megerősített bennünket önmagunkban, abban, hogy remek hivatást választottunk, ahol igenis szívvel-lélekkel tehetünk a jövő generációiért...
