A Tempus rendezvényén 16-an vettünk részt, különböző településekről – falvaktól a fővárosig, –különböző formális és informális szervezetektől, csoportoktól. A programban kiemelkedő helyet kaptak a szolidaritási projektek alapinformációi, határidejei, és a felmerülő kérdésekre is választ kaphattunk. Ilyen felmerülő kérdés volt például, hogy a fiatalokból hányan cserélődhetnek vagy léphetnek ki a projekt időtartama alatt, mi történik, ha esetleg a covid vagy egyéb a résztvevő fiatalokon kívül álló ok miatt a projekt nem tud teljes mértékben megvalósulni.
A program alatt a szervezők a rövid időre való tekintettel az ebédszünetet is hasznossá tették egy olyan gyakorlattal, aminek köszönhetően olyan emberek ülhettek egy asztaltársaságba, akik tudtak egymásnak szakmai kérdésekben segíteni.
Az első nap délutánja folyamán egy projekt menetét ábrázoltuk idővonalon, ahol megfigyelhettük hol vesz részt aktívan a coach, valamint, hogy mikor van szükség az ő szerepére. Ez után egy olyan feladatot kaptunk, hogy szedjük össze milyen kompetenciák szükségesek egy coachnak, milyen határai és milyen felelősségi köre van. Ezek a tényezők fontosak egy coachnak és a fogadószervezetnek egyaránt, hiszen a szolidaritási projekt idejére szerződést kell kötniük. A második napon tréningesebbre véve a figurát, megoldandó feladatokat és felmerülő szituációkat kellett megoldanunk a szituációba belehelyeződve, ezzel is felkészítve minket az esetlegesen adódó kellemetlen helyzetekre. Természetesen soha nem lehet mindenre felkészülni, a tapasztalat viszont sokat nyomhat a latba egy-egy éles helyzetben.
A képzés folyamán a sok tudás összegyűjtése mellett jó kapcsolatokat is kiépíthettünk, ami később minden résztvevőnek hasznos lehet, akár csak egy kérdésben, akár projektben való együttműködésről legyen szó.
Cikk és fotók: Simon Petra ifjúságsegítő