De mi is az postcrossing?
Nagy vonalakban, ami a képen látható. A postcrossing egy weboldal neve ,ahol regisztrációkor megadod a neved és a címed ,ekkor a rendszer kisorsol neked egy teljesen véletlen címet a nagyvilágból. Erre a címre kell neked egy boríték nélküli kézzel megírt képeslapot küldene. Ennek a képeslapnak van egy kódja is, amit a címzett fog regisztrálni az oldalon, amikor megkapja a képeslapodat. Ezzel jelezve neked, hogy nem veszett, nem hagyta el a postás és nem ette meg a kutya. Ezért a küldését te is fogsz kapni egy szintén véletlenszerű képeslapot a világ bármelyik tájáról.
Pontosan hány országból kaphatsz képeslapot?
Összesen 248 országból regisztráltak az oldalra, így ők bármikor megkaphatják a címedet Afganisztántól Zimbabwe-ig.
Én 2016.október 20-án regisztráltam az oldalra és az óta 285 képeslap boldog tulajdonosának és egy aktív közösség tagjának mondhatom magamat.
Az első képeslapomat az Amerikai Egyesült Államokból kaptam Buffalóból. Ez a vidék a bölényeiről híres, így egy bölényt ábrázoló képeslapot küldött.
Ez a legbecsesebb lapom a gyűjteményeben. A legkülönlegesebb ország ahova küldtem Chile volt, a kapott lapjaim közül pedig Malaysia és Dél-Afrika.
Ami még érdekes információ lehet, hogy a képeslap 2019-ben 150 éves és az első lap Magyarország és Ausztria között utazott, így mi magyarok is hozzájárultunk a képeslap megszületéséhez. Ennek okán kiadtak egy emlék képeslapot, amiből csak kevesebb darab került forgalomba és ebből a limitált lapból is kaptam a Postcrossingon keresztül.
De miért is kezd el az ember képeslapokat gyűjteni a 21.században?
Hiányoltuk a postai úton küldött lapokat, az izgalmat, amikor várod a postást, mert tudod, hogy most nem csekket hozott. De ez én vagyok, ezen kívül egy szép képeslap mindig felvidít egy rossz napomon is
Erzsébet ezt szereti a Postcrossingban:”Az tetszett meg benne először, hogy a világ valamelyik szegletében élő, teljesen idegen emberekkel kerülhettek villanásnyi kapcsolatba, valamint az, hogy "igazi képeslapot" lehet küldeni. Nekem fontos a kép is, persze, de a szöveg még inkább. Imádom, ha sokat írnak, főleg, ha az illető magáról is mesél kicsit, még ha az valami teljesen általános dolog is. És olyan izgalmas, hogy vajon sikerül-e olyan lapot küldenem, vagy olyant írnom, aminek örülni fog? Szeretem, ha a Hurray üzenetben minél hosszabban ír valaki - nem arról, hogy mennyire örült, hanem bármiről, ami a lapom kapcsán eszébe jutott. (Ezért viszonylag gyakran teszek fel egy-két kérdést, hátha válaszolnak majd rájuk. :) ) És mivel sajna nem nagyon beszélek idegen nyelve(ke)t, így nyelvgyakorlásnak is jól jön. Talán épp ezért, még mindig nagy élmény az, hogy én írok valamit angolul/németül, és azt a másik fél megérti. (Illetve én is megértem, amit nekem írnak.) Hát, én ez(ek)ért szeretem….”
Ezek vagyunk mi, egy kis közösség az ország temérdek szegeltéből, akik az interneten találkoztak egymással és a kézzel írott üzenet a kapocs, ami összeköt minket.